01. Fejezet - irány a Középiskola

01. Fejezet

*Szeptember 03.* (az iskola kezdés napja)

/Ever Green szemszöge/

Istenem, hogy melyik volt az az idióta, aki ki találta a reggeli sulit. Gondolom, nem csak Én vagyok így vele. Lassan ki kászálódtam az ágyból, s magamra kaptam egy kötött kardigánt, s az erkélyre ki menvén, felkaptam az éjjeli szekrényemről cigarettás dobozomat, s öngyújtómat. Már régóta élek ennek a káros szenvedélynek. Tudom, hogy nem tesz jót a szervezetnek, meg blablabla. De engem ez hidegen hagy. Udvariatlan vagyok, elnézést. A nevem Ever Green, 15. életévemben járok. Van egy iker testvérem, Ashley Green. A mi személyiségünk sokban különbözik. Én divatos vagyok, Őt ez nem érdekli. Mindenben benne vagyok, Ő a csendesebb és a vissza húzódóbb típus. Ezért soha nem ítéltem el, hisz bármennyire is különbözzünk, Ő az iker testvérem, és Én imádom. Attól a naptól kezdve, hogy megszülettünk. Igaz, Én vagyok az idősebb 5 perccel, még is úgy érzem, Ő sokkal érettebb nálam. Vannak köztünk össze csapások, de melyik testvér párnál nincsen? Egyetlen egy közös van bennünk, az a cigaretta. Vicces történet, együtt szoktunk rá. De ezt majd máskor. Elnyomtam a csikket a hamu tálban, s vissza mentem szobámba. Ruhás szekrényemhez léptem, s egy szett után kutakodtam, amit egy bő 10 perc után meg is találtam. Egy rózsaszín-lila virág mintás csőfarmer, melynek alapja fehér színű, egy sötét kék színű, ujjatlan farmer ing, s egy Nike cipő. Felvettem hozzá egy Marihuana mintás sapkát, s kész voltam. Persze a sminket sem felejtettem el, ami szemhéjtus, szempillaspirál, és szemceruza. Át néztem húgomhoz. 

- Szia. Mi újság? - ültem le hugim mellé, aki épp a ruhájával bajlódott - Segítsek? - mosolyodtam el. Megrázta a fejét.

- Köszi, Ever, de nem szükséges - ajkaira halvány mosolyt húzott - Amúgy tetszik az új frizurád - végig simítottam hajam alján, amely arany barnára van befestve - Olyan,... - gondolkodott el - Ever-es - vigyorodott el.

- Igen, valami olyasmi - biccentettem, viszonozva vigyorát. Már fél nyolc volt, amikor végre-valahára elkészült, s elindulhattunk. 

- Olyan furcsa, végre középiskola - elmélkedett mellettem Ash.

- Igen, tényleg. Így belegondolva eléggé furcsa az egész - merengtem el gondolataimban - Vajon lesznek helyes pasik? - harapdáltam alsó ajkamat. 

- Remélem - sóhajtott fel. Na igen. Egyetlen egy téma, ami csajos, és Őt is érdekli, azok a pasik. De hát melyik csajt ne érdekelné ez a téma? 

- Siessünk - húztam magammal, így elérve, hogy gyorsabban szedje lábait. Egy szürke, bő pulcsi volt rajta, fekete csőfarmerrel, s egy Converse cipővel. Ebből is észre vehető, melyikőnk a divatos. Habár engem tényleg nem zavar, még is furcsa. Ezt most nem úgy mondva, hisz Én se vagyok az a csajos-divatos. Inkább a laza-divatos szetteket veszem fel, mint ami most rajtam van. Beértünk a suliba, majd bementünk az osztály termünkbe. Hál' az égnek, évnyitó már volt. Amin mi nem voltunk, rendszerint. Beléptünk az osztály terembe. A tesómmal annyira hasonlítunk, mint két tojás. Majd megláttam két srácot, akik szakasztott ugyan olyanok - Ikrek - vigyorogtam húgomra. Az egyik a menőbb volt, a másikat ahogy elnéztem vissza húzódóbb. Pont mint Én és Ash.

- "Máriuáná csájszí" - kiáltott oda nekem a "menő". 

- He? - néztem rá. Röhögve legyintett.

- Ú, ikrek - nyalta meg alsó ajkát. Hát ez tiszta bolond. Megforgattam szemeimet, majd oda sétáltam hozzájuk, s a "menő" melletti székre vágtam le magamat. A húgom pedig a vissza húzódóbb mellé ült. Így meg volt az ülés rend is, szuper - Finn Harries - nyújtott kezet.

- Ever Green - mosolyodtam el, s elfogadtam jobbját.

- Jack Harries - nyújtotta kezét felém, iker tesója.

- Ever Green - ahogy jobban megnéztem magamnak, volt egy ici-pici eltérés köztük. Még pedig az, hogy Finn-nek valahogy merészebb a mosolya. Így megtudom majd őket különböztetni. Becsöngetésig elbeszélgettem Finn-el, húgom pedig Jack-el. 

- Jó napot, gyerekek. Ki szeretne elsőnek bemutatkozni? - tért a tárgyra, az osztály főnök. Sorban mindenki bemutatkozott.

- Daniel Jackson vagyok, 16 éves. Szeretek gördeszkázni - majd' hogy nem leült, de még sem, hirtelen vissza egyenesedett - Ja és imádom a mályvacukrot - vigyorodott el, meghajolt, majd végleg vissza huppant a székre. Ahogyan jobban körülnéztem, ledöbbentem. Én és a húgom vagyunk egyedül lányok. Az ikrek egyszerre állnak föl. Hmm... Ez vicces lesz.

- Chris Johnson, 17 éves. Kedvenc hobbim a foci, és a film maratonok - mosolyodott el. Végre egy normális!

- Markus Moore, 16 éves. Hobbi: Gitározás, énekelés. Az álmom, hogy valamikor énekes legyek - hát, az álma az tetszik. És rendes srácnak tűnik. 

- David Dave Nightmoor, 17 éves. Időtöltés: Csajok, buli. De szeretek normális társaságokban is lenni, ha azok tényleg "normálisak" - mosolyogva vissza huppant. 

- Jack - mondta Jack - És Finn - mondta Finn - Harries - mondták egyszerre - 17 évesek vagyunk - Azt a, tátottam el a szám. Ki nem nézné az ember Őket, 17 évesnek - Kedvenc hobbi, ő... BMX - vigyorodtak el, majd vissza huppantak. 

- Ever- és Ashley Green. Két iker, két különböző személyiség. 15 évesek vagyunk - itt egymásra mosolyogtunk - Igaz, hogy különbözünk, de egy csomó mindent együtt csinálunk. Együtt érzőek vagyunk, ha netán valamelyikőnknek tönkre megy a párkapcsolata, vagy bármilyen kapcsolata, együtt sírunk, és vigasztaljuk egymást. Kedvenc hobbink: Általában a vásárlás, de szeretünk buliba is járni - mosolyodtunk el. 

- Christian Hemsworth, 16 éves. Gördeszka, Dubstep, csajok - ült le. 

- Ryan Boldman, 17 éves. BMX, gördeszka, zene - mosolyodott el. 10-en vagyunk egy osztályban, ami eléggé kevés. Azt hiszem...

- Ever és Ashley, ez gyönyörű bemutatkozás volt - mosolygott ránk az osztály főnök.

*Órák után*

 - Merre laktok? - fürkészte tekintetem Finn.

- Hardcore Street, 45. Ti? - kérdeztem. (Az utcák kitaláltak,- szerk.)

- Hardcore, 47. A szomszédotok vagyunk - vigyorodott el.

- Mióta? - döbbentem le teljesen.

- Most költöztünk ide, egy két napja - mosolyodott el. Azt a rohadt. Hát ezt se gondoltam volna.

- Akkor együtt megyünk - biccentettem. Én elöl mentem Finn-el, míg Ash hátul jött utánunk, Jack-el. Ahogy hallottam egész jól elbeszélgettek. Nem kellett nagyon sokat menni, már is a házunknál  voltunk - Bejöttök, vagy haza mentek? - mutattam eggyel fölénk.

- Ha nem zavarunk, bemegyünk - halványan mosolyogva bólintottam, miszerint nem, így hát bejöttek velünk. Elkezdtünk leckét írni, hisz közép suli, az közép suli. Finn nem nagyon akart házit írni.

- Na, menjünk már valahova - nyavalygott már vagy fél órája.

- Esküszöm még egyszer megszólalsz, leütlek, Baszd meg - mordult rá Jack. Ma egész nap egyetlen egyszer szólalt meg, de még is haláli volt. Kitört belőlem a röhögés, alig bírtam abba hagyni. Értetlenül nézett rám az említett személy. Majd sejtve valamit, elmosolyodott - Ilyen vicceset mondtam? - olyan édes, kisfiús mosolya volt.

- Ritkán szólalsz meg, de az is ér valamit - viszonozta vigyoromat, majd tovább írta háziját. Viszont Finn még mindig nyafogott. Amikor ezt meguntam, felkeltem, s erőből tarkón vágtam.

- Áu. Ez fájt - nézett rám sértődötten.

- Ha abba hagyod, megérte - kacsintottam. Be durcizott. De ez engem nem érdekelt. Ha megsértődött, megsértődött. Ez van. Majd kiheveri.

- Be fejezted? - nézett rám Jack. Értetlen szemekkel néztem rá. Most mit csináltam? - Idegesít a dúdolásod - ajkain újból megjelent, jellegzetes, kisfiús mosolya.

- Ez van. Törődj bele, Drágám - rántottam vállat, mire hajába túrt, megrázta fejét, s inkább vissza fordult a matekhoz. Elkezdtem dobolni... pardon. Csak elkapott a ritmus, és elkezdtem "püfölni" a füzetemet. Jack már a haját tépte, annyira ki idegeltem. Ash velem együtt nevetett, s lepacsizott velem.

- Szóval össze fogtatok ellenem - bólogatott, amolyan "most már mindent értek" stílusban. Vigyorogva bólogattunk. Mivel már este 7 volt, kikísértem a srácokat, míg Ash fel ment. Ő nem akart elköszönni tőlük. Az ajtóban öleltem meg mindegyiket, s adtam nekik két-két puszit. Jack is átölelt, s ajkait arcomra nyomta, csakhogy Finn-nél éreztem valamit. Vagy még sem? Nem, nem tetszik. És nem, nem vagyok belé szerelmes. Csupán olyan volt, mintha a bátyám lenne. Pedig alig ismerem...

- Ash, elmentek - nyitottam be hozzá. Felém fordult, biccentett.

- Azt hiszem Én alszom, jó éjt - mosolygott rám.

- Rendben, azt hiszem Én is. Jó éjt - húztam görbe vonalra ajkaimat. Megöleltük egymást, majd átmentem a saját szobámba. Lezuhanyoztam, ki mentem egy utolsó cigarettára, majd álomra hajtottam a fejemet.